2013. március 1., péntek

Hamarosan újra otthon leszek...

Péntek reggel hatóra. Kinyitottam a szobám ajtaját, hogy egy kis fényt csempésszek az ablaktalan falak sújtotta sötétségbe, de szomorúan vettem észre, hogy kint az eső és a féktelen szürkeség az úr. A kerítésen egy feketerigót pillantottam meg, amint összekuporodva hagyja, hogy megtisztítsák az esőcseppek, miközben apró, narancssárga csőre egy kis vidámságot lehelt az egyébként színtelen és egyhangú tájképbe. Én továbbra is álmos tekintettel nézek ki az ablakon és a mozdulatlan tájkép hirtelen életre kelt, mert a szél lágy táncra hívta a csupasz fákat, amelyek kissé esetlenül, de engedelmeskedtek a láthatatlan erőnek. A távolban házak sorakoznak egymás mellett rendezetten, de az utcák üresek. Alszik még a város.




Még három nap... Azonnal bele is ugrok a dolgok közepébe. Mit is jelent ez a három nap? A válasz egyszerű: Tegnap egy időre befejeztem a munkásságom Angliában, mert három nap múlva utazom haza egy rövidebb időre. Mivel a jelenlegi cégnél mindössze egy hónapja vagyok, ezért az elmúlt napokban sokat gondolkodtam azon, mi lesz, amikor visszajövök? Nem voltam biztos abban, hogy visszatérhetek, de nagyon bíztam és bízok is benne. Korábban már írtam, hogy a vezetők számítanak rám, ezért igyekeztem el is hinni, de ez nem olyan egyszerű. Tegnap viszont a tízórási szünetre mentem ki, amikor Mark, a manager megállított, hogy beszélni szeretne velem. A mondandója lényege az volt, hogy 18-án visszavárnak. Ennek a hírnek nagyon örültem. Mivel én a hét közepén jövök vissza, ezért azt a hetet már nem bontják meg, de a következő hétfőn már számítanak rám. Az igazság az, hogy nem csak azért szeretnék visszatérni oda, mert kell a munka, hanem azért is, mert tetszik, amit csinálok. Nem mondom, hogy könnyű, azt sem, hogy egyszerű, de valamiért engem megfogott. Korábban sohasem dolgoztam ehhez hasonló gépeknél, főleg nem kezeltem azokat, de Gábor igyekszik megmutatni nekem a masina működését, és megpróbál belőlem is egy operátor félét összehozni. Én pedig igyekszem jó tanuló lenni.

Végezetül el szeretnék mesélni egy friss történetet. Múlt hét szombaton kijött egy 22 éves hölgy Magyarországról. Az édesanyja itt él már egy ideje, ezért a lánya is úgy döntött, hogy szerencsét próbál. Az angol tudása jó, esze van, ezért bátran belevágott. Hétfőn Zolival - ő segített korábban nekem is - elmentek a Quest ügynökségre, hogy regisztráljanak. Ámde előtte én már beszélgettem kicsit az édesanyjával, aki elárulta nekem, hogy a lánya oda szeretne menni dolgozni, ahol én is vagyok. Én azt mondtam, hogy oda kerülhet, de nem azonnal. Ezért azonnal én lettem a rossz fiú, ami nem különösebben zavart. Úgy vagyok vele, hogy mindenki csináljon, amit akar és járjanak szerencsével. Szóval hétfőn Zolival bementek az ügynökségre, regisztrálták, amiben az angol tudása sokat segített, de mondták neki, hogy most nincs munka. Kedden ismét bementek, akkor közölték vele, hogy menjen be szerdán is, majd akkor regisztrálják a munkahelyre is. A procedúra megismétlődött másnap is, de sajnálattal közölték vele, hogy most nem kell ember oda.

Ebből kifolyólag szeretném tanácsolni mindenkinek, ha úgy dönt, hogy kijön az Egyesült Királyságba dolgozni, akkor az elején ne válogasson. Ha ügynökséghez regisztrál, akkor ők fogják megszabni a feltételeket és nem szeretik, ha ez fordítva történik. Előbb mindenkinek bizonyítani kell. Erről egy másik történet is eszembe jutott, amit ismét megosztok most az olvasókkal.

A városban számos ügynökség van, de tudok egyről, amely komoly listát vezet az általuk kiközvetített emberekről. A történet a következő: Elküldik a jelentkezőt dolgozni, majd lekérik az információt, hogy miként dolgozott, milyen volt a teljesítménye és hasonlók. Ha az ember nem felel meg, akkor lista azon oldalára kerül, amelyiken nem igazán fog onnan munkát kapni. Ámde, ha jól teljesít, akkor garantált, hogy küldeni fogják a későbbiekben is.

A lényeg, hogy ez gondolom máshol is így megy. Ha jól dolgozol, akkor küldeni is fognak, de ők döntik el, hova. Idővel lehet majd válogatni, lehet keresgélni, de az elején tűrni kell és néha nagyot nyelni. Mégis bízni kell, hogy jobb lesz, mert jobb lehet, ha valóban akarjuk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése